A tegnapi posztom megírása óta már legalább egy írásos emlék fennmaradt arról, hogy hálátlan lény vagyok. Ugyanis hogy jövök én ahhoz, hogy összevessem a megállóban a zakózseb aljáról egy káromkodás kíséretében előrántott, és emiatt középen kissé megtört cigit a pipázás szinte szakrális élményével, az öngyújtót pedig a gyufával. Hát, persze, hogy megint a cinek.

Úgy tudom, hogy a Platin - a piacon talán utolsóként - már leállt arról a korábbi gyakorlatáról, hogy a vevőhöz hozzávág egy komplett dobcuccot - cinestül, állványostól, dobszékestől, mindenestől. Kár. Közel két éve 95 ezer forintért ugyanis pont ennyi fért bele a kartondobozba. A cinek úgy néztek ki, mint ahogy a cinek szoktak, a dobszék pedig olyan volt, mint amilyet egy bármilyen zeneújságba beraknának egy dobszék illusztrálására.

Az utóbbi az első egy - legfeljebb két - hónapban dobta be az unalmast, és még örülhettem, hogy legalább a gasztroenterológiát megúsztam, mert a középencápafog-mintázattal ellátott aljzat egészen biztosan nem tűnt ánuszbarát megoldásnak.

A lábcin fél éve kezdett töredezni, addig viszont lábcin volt. Tette a dolgát, hagyta, hogy egy kezdő szétverje. Szinte tökéletes volt. Nem volt összehasonlítási alapom, persze, jó pár felvételen a lábcinből érkező hangokra felszisszentem, mint a naiv páciens a prosztatavizsgálaton: ilyet is lehet?!

Mondom: most már majdnem biztos, hogy a dobcucchoz külön kell vásárolni a cineket szinte minden gyártó esetében. Viszont szögezzük le: egy kezdőnek bőségesen elegendő az első pár évre egy úgymond "dekorációs cin". Ennyi idő alatt talán már pár dolgot meg tud rajta csinálni, emelgeti a pergő mellé a lábcint, egy kézzel és váltott kézzel is képes játszani rajta.

Mázlim volt, talán ez a sors: a legjobb időben futottam bele a Meinl-tányérokba, amik tényleg úgy szólnak, mint a gyufa, ha végighúzzuk a doboz szélén. A sercegő hang után és a láng fölött pedig valahol ott remeg még a gyerekkorunk is. Óhatatlanul jelet hagy bennünk, másokban: ez egy amolyan Jelcin.

Viszont talán pont ilyen mezítlábas, fapados Platinos kezdet után lehet leginkább szeretni és megbecsülni az új cineket.

Meg a régieket is.