Szeretem az autókat. Egy 540 lóerős Shelby Mustang GT500 kéne, egy 1,4 literes Astra G Caravan viszont már van. A közös bennük, hogy mindkettő azért tekinthető autónak, mert semmivel se akarnak többnek vagy kevesebbnek látszani, mint amik valójában. Pont annyik. Emiatt az Astra esetében egy cementeszsák bedobása az irgalmatlan nagy raktérbe még új korában sem okoz lelkiismeretfurdalást, és egy pillanatig nem aggódunk akkor sem, ha egy kis mész kifolyik, vagy történetesen az állótam pirosra mázolt betonhoz szokott lába hozzáér az üléskárpithoz. Az Astra ugyanis egy munkagép, és nem versenyautó. Szemben a Shelbyvel, aminél ilyesmi elképzelhetetlen, viszont az Astrától nem is vár senki pár másodperc alatt százra való gyorsítást. A tulaj sem.

A Mustang esetében viszont igen. Ha zöldre vált a lámpa, az alázás nem is marad el. Egyszóval, mindkét autó végletekig őszinte, azt mutatják, amit tudnak. A megjelenés egyenes arányban áll a teljesítménnyel, a tudással: az egyik egy személyi dömpernek, a másik pedig versenyautónak látszik. És azok is.

A dobok esetén a Platin az Astra. Semmiképpen nem Suzuki, aminél a többi autós soha nem tudhatja, hogy éppen a nagyszülők tötymörögnek vele, akik egy traktor leelőzésére sem ragadtatnák el magukat, vagy épp az unoka használja, aki pillanatokon belül teljesítménydeficites gyilkológépet csinál belőle, saját magából - és a többiekből - pedig feketezsák-implantátumot.

A Shelby viszont nem tudom, minek felel meg. Talán az egyik dobos oldalon (lásd a dobfelszerelések menüt) egy ezres híján pont egy milláért eladásra kínált Noble & Cooleynak? Nem tudom, de talán mások se: nem is kapkodják már több mint egy éve.

Segítsetek: miben tér el a százezer alatti Platin dobcucc, és mondjuk, a Noble & Cooley?