Előjött egy nagyon régi emlékem. Anyám gyerekkoromban elvitt a munkahelyére, ahol valamelyik számítógépen volt valami DOS-os szoftver, ami vizualizalta, mennyire van tele a lemez, és ez engem nagyon érdekelt. Kirajzolta a lemezt meg minden. Aztán kicsit csalódott lettem, amikor mondták, hogy ez csak illusztráció, igazából nem tudnánk a biteket látni, mert a lemeznek sokkal több a bitje mint amennyi "pontja" van a monitornak.
Na, ma arra riadtan fel álmombol, hogy ez többé nem igaz. Az a konkrét floppy 1.2 megabyte-os volt, szóval kb 1 200 000 x 8 bit, ami 9 600 000. Na, ennek csak a fele van egy oldalon, ami 4 800 000. Egy 4k-s monitoron a kép középső négyzetes 6 553 600 pixelt tartalmaz, ami már összemérhető vele.egy 8k kijelző pedig tuti, hogy ki tudná rajzolni az egyeket és nullákat.
Na, de az biztos, hogy ezek a mai modern 100 megapixeles mobiltelefon-fényképezők képesek lennének lefényképezni a biteket, ha látnák a mágnesességet, és innen már csak egy ugrás az, hogy ha minden bit felismerhető rajta, akkor tud-e 640 kB-nál kisebb lenni a kép, olyan tömörítéssel, ami még lehetővé teszi a tartalom reprodukálását, hogy felmásolhassuk a lemezre, és újra lefényképezzük, és ezt a végtelenségig.
Tudom, hogy ez hasonló mint összezippelni a lemez tartalmát újra és újra, vagy pontosabban olyan, mint egy fekete-fehér bitmapet elmenteni valami lossless tömörítéssel, majd azt újra a végtelenségig, és biztos van erre valami komoly tétel a matematikában, hogy miért nem lehetséges egy idő után csökkenteni a méretet, vagy lehet, hogy egy idő után vizuálisan látszik a tömörítési algoritmus, vagy esetleg eljutunk egy olyan képhez, ami tömörítve és a bitjeit kirajzolva ugyanaz lesz mint önmaga, ami lehetetlen, mert különben nem kaphatnánk vissza az eredeti képet.
És tulajdonképpen ez a bejegyzés a szemléltetése annak, hogy amikor a nő megkérdezi, hogy "miért nem alszol?", csak annyit mondok, hogy "rosszat álmodtam" :)
