Sziasztok, én Uglee vagyok.
Blogout volt olyan szíves, és meghívott blogolni, így hát itt vagyok.
Zenészéletem hiteles története első általános iskolás koromban kezdődött, amikor anyámék egy szép napos délutánon elvittek a rétről egy sötét váci épületbe, ahol úgynevezett zenei előképző volt. Eztán megkérdezték, hogy milyen hangszeren szeretnék játszani, mire közöltem, hogy dobolni és trombitálni akarok. Anyámék félig önvédelemből, félig józan észből inkább zongorára akartak beiratni a váci zeneiskolába, amely pedig épp hiányt szenvedett hegedűsökből, ezért oda akartak benyomni, viszont azt én nagyon nem akartam, így nem nyertem felvételt. Elmentünk hát Felsőgödre, ahol tárt karokkal vártak, főleg, hogy már valamennyire rám ragadt a zongoratudás, elvégre a zongora alatt legoztam már 2 éves korom óta.
7 évig bírtam ép ésszel a zongorázást, de a bal kezem annyira béna volt, és emellett annyira nem volt már türelmem a rossz, hangolhatatlan zongoránkon gyakorolni, hogy a hatosztályos gimi első osztályának végén abba is hagytam. Nem emlékszem már pontosan az évekre, hónapokra, de a lényeg az, hogy egyszercsak felfedeztem a számítógépes zenélés csodálatos világát, először a Scream Trackerrel, majd pedig az ImPulse Trackerrel, és egészen fantasztikusnak tartottam, hogy hirtelen végtelen számú kezem van, és végre nem korlátozza a kezem az agyamat. Közben elkezdtem egy hangokat pengetni apám ősrégi jolana gitárján, de semmi komoly. Egy idő után jött a Windows 98, és a Voyetra, ami nem volt sampler, viszont lehetett benne több sávon MIDI-t írni illetve hangot rögzíteni, ebben már duóban egy barátommal rosszabbnál rosszabb rapszámokat raktunk össze, majd belecsöppentem a Kockásfülű Nyúl zenekarba, ahol kénytelen voltam egy kéztörés miatt 3 nap alatt megtanulni basszusgitározni, ami ha nem is frenetikusan, de funkcióját tökéletesen betöltve sikerült is. Haverom gyógyulásával ismét billentyűket találtam a kezem alatt, de közben a dobosunk folyamatosan egyre kevesebbet járt próbálni, én pedig úgy gondoltam, hogy a dob megléte fontosabb, mint a szintiszőnyeg, szóval be-beültem a helyére. Az igazi fordulópont akkor következett be, amikor kirabolták a próbatermünket, és elvitték a szintimet, ott hagytak viszont egy szutyok amatit, amit én akkor a gazdájától 2 sörért megvettem (kb annyi volt az ára akkor), és felújítottam, a pincémet kitakarítottam, és oda a hangszert levittem. Édesanyám nagy örömére.
Úgy kezdtem el dobolni, hogy az alapokról csak annyi fogalmam volt, amennyit a koncerteken, próbákon illetve koncerteken dobosoktól ellestem, vagyis hogy keresztben van a kezük, csépelik a dobot, meg ugrálnak a lábgépen. Azért azt hozzá kell tennem, hogy őstehetség voltam, már kezdőként sem doboltam szarul, gondolom, ez köszönhető a 7 év zongorának. Kezdeti dobolási stílusom jungle drum and bass volt, aztán jött hozzá a hip-hop, később átalakult a Kockásfülű Nyúl ilyenné, aztán 3 évre rá eredménytelenül megszűnt, nálam pedig megjelent egy fekete autó, és elvitt engem egy metálpróbára. Akkor kerültem be az Aquincumba, és akkor tanultam meg alázatosan dobolni, nem szét, hanem alá. Azért volt ez nehéz, mert közben olyan irdatlan dolgokat kellett dobolnom, hogy ihaj, fel kellett dobni dobokkal a zenét, de közben a háttérben maradni, aranyközéputat produkálni, satöbbi. Akkor találkoztam először azzal az elmebetegséggel, hogy darálni a duplázóval (akkor még nem láttam semmi értelmét), grindelni (annak még máig nem látom értelmét), és az egész sport-jellegű dobolással, mint olyan. Azóta pedig már az Overcastben dobolok, ami sokkal kettőnégyesebb, de egyben zeneibb is.
A vicces az egészben, hogy szeritem és mások szerint is jól dobolok, de mivel én hátulról kezdtem, én is most gyakorlom azokat, amiket blogout, vagyis papamama, paradiddle-diddle-diddle-diddle, és társai. Mondjuk hangsúlyozni elég jól tudok, de majd arra is rámegyek. Közben amennyire tudtam, megtanultam gitározni is, biztos ami biztos.
A cuccom pillanatnyilag: Amati feketére fújva, Remo Powerstroke 4 bőrök, Sabian pro ride és lábcinek (utóbbi törött, mióta mínusz 15 fokban doboltam rajt'), Sabian AA thin crash, Stagg azonnaltörő crash, Sabian B8 Pro splash, Meinl china és splash, Pearl H1000W lábcinállvány, Iron Cobra rollin' glide duplázó.
Szóval ez az első ilyen kaotikusra sikerült, de gondoltam, ha ismeritek a hátteremet, jobban értitek majd, hogy mit miért.
A következő bejegyzésemben lesz egy youtube-videó arról, ahogy stúdióban örjöngök, minden örömével és hibájával.
Köszönöm a lehetőséget!
