Akár filozófiai fogalom is lehetne, valójában nem az. Ha valakiben még kételyek lennének, nem árt mindjárt az elején leszögezni: a dobtanulás úgy kezdődik, hogy vágyódó tekintettel szemléled a dobokat, amiken tipikusan valaki más játszik. Előtted viszont ott a gumilap, vagy a hálóbőrös pergődob, azt ütöd. Az előző bejegyzéshez képest az alábbi gyakorlatok még pihentetőbbek, hiszen a korábbiban minden ütemben legalább egyet kellett ütni.
Itt már viszont annyit sem kell: ismerkedj meg például az első sor második ütemében a felülről a második vonalra alulról rácuppanó jellel, ami az egész hang szünetjele. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy míg az első ütem első negyedére ütsz egyet, a második ütemet legfeljebb a negyedek számolásával tengeted, így összesen 7 negyednyi pihit követően mindezt újból megismétled a harmadik ütemtől kezdve. Majd az ismétlőjel miatt az egész sort még egyszer eljátszod. (A sorok fölötti betűk a kézrendet jelölik, R=jobb, L=bal kéz, balkezeseknél továbbra is minden fordítva értendő.)
Ezeket a gyakorlatokat 120-as bpm-re (ez percenként 120 negyedet jelent) mindenképp próbáld meg felgyorsítani. Ez úgy történik, hogy például hatvanon elkezded a gyakorlást, majd amikor már úgy érzed, hogy jól megy, 5 bpm-mel megemeled a sebességedet. És így tovább. (Folyt. köv.)
