Meg kell küzdeni a hangzásért, a jó hangzásért meg különösen. Ha pedig ropogós sextollákat szeretnénk produkálni, amelyeknek ráadásul egy-egy hangja még hangsúlyos is, nem lehet elég lassan kezdeni a gyakorlást. Nálam a metronóm legalacsonyabb sebessége, a 30 bpm is túl gyorsnak bizonyult - valahogy úgy, ahogy a jogsiszerzés folyamán a rutinpályán ugyanennyi km/h órában szuicid száguldozásnak, kamikáze bevetésnek tűnhet a kezdőknek.
Viszont a rutinpályát nem lehet megspórolni. Ilyen lassan még soha, semmit nem gyakoroltam: a nyolcadokat hatvanon kezdtem, de azt se éreztem túlzásnak, amikor a tizenhatodokkal való ismerkedés elején ötven bpm-re csökkentettem a sebességet. Ha jól emlékszem, a sextollák kigyakorlását negyvenről indítottam. Utóbbi esetben nem voltak hangsúlyos ütések, mind egy kaptafára ment.
Na, ez más. Az alábbiakban összeszedtem az általam mostanában gyakorolt feladatokat, a kézrend balkezes, az egyes gyakorlatokat vesszővel választottam el egymástól. A számtengerből az derül ki, hogy a sextolla melyik hangja lesz hangsúlyos. Nagyon fontos a mérőütés is, az első hangoknál emelgessük csak szorgosan a lábcinre predesztinált sarkunkat. Későbbiekben a hangsúlyos ütések alá lábdobot is rakhatunk. A hangsúlytalan ütéseknél a dobverő a pergőtől számított egy-két centiről pottyan a bőrre, a hangsúlyos ütések viszont gyakorlatilag 90 fokos szögből zúdulnak rá a magas színvonalú hangzás érdekében. Elég a szöveg, íme a feladatsor:
BJBJBJ - JBJBJB
1,
2,
3,
4,
5,
6,
12, 23, 34, 45, 56,
14, 25, 36,
15, 26,
16,
123, 234, 345, 456,
1234, 2345, 3456,
12345, 23456,
1245, 2356,
1256,
135, 246,
134, 245, 356,
145, 256,
