Az előző bejegyzésben a kezdő dobosok első védelmi vonaláról olvashattatok. Ebben a posztban - bármennyire is hihetetlen - a biológiaórákról derengő második védelmi vonalról lesz szó, mégpedig az immunrendszerről.
A dobolás ugyanis csökkenti a stresszt. Erről egy pennsylvaniai egészségügyi központ munkatársa - bizonyos Barry Bittman nevű neurológus - győződött meg: kísérletéhez tíz embert "ejtett túszul", akik egy órán keresztül dobolhattak egy, a kézi dobokra szakosodott dobos vezetésével.
Az egy óra elteltével vérmintát vettek a résztvevőktől, amiből kiderült, hogy a szervezet védekezőképességéért, immunitásáért - így a rákos és vírussal fertőzött sejtek elpusztításáért - felelős sejtek száma jócskán megugrott vérükben, legalábbis a kontrollcsoport tagjaihoz képest, akik ezt az egy órát csöndes olvasgatással ütötték el.
Bittman szerint a csoportos dobolás hatására olyan jelzések érkeznek az agyba, ami a központi idegrendszert a kortizol nevű stresszhormon-termelés csökkentésére veszi rá. A tudósok szerint a kevesebb kortizol nyomán a szervezet ütőképesebb immunreakciót képes adni.
A neurológus mindazonáltal nem állítja, hogy megtalálta volna a rák ellenszerét. Az viszont elmondható, hogy "örömteli, élvezetes módon a visszájára lehet fordítani a stressz által kiváltott nemkívánatos folyamatokat, amelyek így végül pozitív biológiai változásokhoz vezetnek".
Arról egy félhang - de még egy harmincketted - sincs a cikkben, hogy mi történik azokkal, akik, ahogy a dobosok többsége, egymagukban dobolnak - történjen ez akár egy zenekarban, akár otthon a gumilapon. Ennélfogva megvan a tudományos bizonyíték arra, hogy szükség van a dobos workshopokra, ahol a pénztárcák méretén kívül a résztvevők stresszszintje is számottevően csökkenthető.
Vagy Ti másképp tapasztaltátok? :)