A holdraszállás évfordulójáról - sok más blogtól eltérően - nem sikerült méltóan megemlékezni. Nem sikerült például súlytalansági állapotban a mennyezet alatt lebegve tizenhatodokat ütni, nem úgy, mint a wikipediának, ami a legsúlytalanabb találatokat volt képes kiadni a dob és a világűr viszonylatában. Hiába na, nincs mit tenni: dobosok még nem jártak a odakinn, nemhogy a Holdon. De még olyan asztronauta sem akadt, aki mellékesen dobos lett volna, vagy legalább a kabin ablakán ritmikusan dörömbölt volna, mint egy TV-reklámban a szovjetember, aki miután egy űrséta során átállította a űrállomás antennáját, a sportközvetítést már a kabinból szerette volna végignézni.
Az egyetlen találatot az űr és a dob kapcsolatában a youtube szolgáltatta, létezik ugyanis egy bizonyos "space drum" elnevezésű elektronikus izé. Az alábbi videóban egy munkaköpenyben lévő szaki bruttó öt percig ütögeti a leginkább lemezjátszóra hajazó "űrdobot", viszont végig kell néznünk, amíg kicsomagolja, behangolja és komótosan összedugdossa a kábeleket. A hosszas előjáték után - amit úgy tűnik, tényleg nem a megboldogult MIR-űrállomáson vettek fel - valami elemi erejű zenei áttörést vár a szemlélő. Hát, semmi ilyesmi. A mazoistábbak nyugodtan nézzék csak végig az egészet, nem bánom, de a többieknek elég csak 3:49-nél bekapcsolódni a történetbe. Én szóltam.
Mindez leginkább csak azért érdekes, mert állítólag a kütyü egyik testvérét a The Clash is használta. Az együttes és a masina nevének keresőkifejezésben manifesztálódó kombója aztán kidobta az alábbi eredményt. Nagyon kell figyelni, de mintha tényleg felismerhető (?) lenne benne valami a fentebb demonstrált hangkavalkádból. A punkzene tehát a Police on my back című nagysikerűvel vett részt az űrprogramban. Íme:
