Talán már az előző bejegyzéshez sem ártott volna jelmagyarázatot mellékelni, a hiányosságot ezennel a folytatásban igyekszem pótolni: a legalsó vonalon ülő gombócok a dobos kottákbanáltalában - itt biztosan - a lábdobot jelentik, a másik, két szinttel feljebb elhelyezkedő göb pedig a pergődobot kódolja. A legfelső polcon az x-ek a lábcint vagy a kísérőtányért jelölik, az első ütemben minden nyolcadot meg kell ütni valamelyiken, a második ütemben viszont csak a negyedeket (tehát ütemenként négyszer, hiszen 4/4-es az ütemünk.) Ha már itt tartunk érdemes kitérni arra is, hogy mindez a sor elején megtalálható egymás alatt elhelyezkedő számokból derül ki, én két év dobolás után is a 4/4-eseknél tartok, a punk számok túlnyomó többségéhez elég is lesz ennyi. Az első gyakorlóévekre pedig egészen biztosan.

Az alábbi sorok közepén - tehát a nyolc darab, x-szel jelölt nyolcad után - lévő függőleges csík az ütemvonal: eddig tart egy ütem. A sorok végén előforduló jel (valami ilyesmi: ":II") az ismétlést jelenti. A kottaíró program sajátossága, hogy nem sikerül rávenni arra, hogy az megismétlendő ütem(ek) másik végére is rakjon hasonló jelet. Az ismétlésre szánt résznek ugyanis valahogy így kellene kezdődni "II:", amit ennek fenti tükörképe zár le.

Itt jegyzem meg, hogy a dobos kottákban a különböző hangok elhelyezése nem  egyezményes SI-mértékegység alapján történik: nagyjából lehet tudni, mi hol van, leginkább azonban a tamok képesek a legváltozatosabb helyeken előfordulni bennük. Épp ezért szokás az egyes dobkottákhoz jelmagyarázatot is mellékelni. De a kezdéshez bőven elég a lábdob, pergő, lábcin helyét megtanulni. Íme: