A közhiedelem szerint a punkdobosok nem tudnak dobolni. Ez persze nem igaz, de azért megkísérelem összeszedni, mi kell az előbbi sztereotípia erősítéséhez.
Először is - bármilyen meglepő - kell egy dobcucc. Lehetőleg olcsón. A cuccot százezer forinton innen bőven megkapod, én vadiúj Platinon kezdtem, másfél év alatt csak a pergő- és a lábdobbőrt kellett rajta kicserélni (ez pénzbe kerül), a tamoknál viszont valamivel jobb a helyzet: egy ideig bőven elég, ha az alsó bőrt megcseréled a felsővel, ha az utóbbi megadta magát. Hát, Platin. Ne húzd a szád; ahhoz, hogy szétverd, nem kell Yamaha. A custom, signature szavakat pedig a továbbiakban, mondjuk az első Pecsás fellépésig, nagyon messzire kerülöd. A Platin kilencvenezer egy-két forintba került - némi képzavarral élve: tokkal-vonóval -, viszont az árban benne volt a komplett dobcucc állványokkal és cintányérokkal (utóbbi nem mindig van benne az árban, erre érdemes odafigyelni). Persze, használtan találhatsz jóval olcsóbb szerkót is.
Igen, Platin, olyan amilyen. Viszont azt kell mondjam, hogy a szűk keresztmetszet továbbra is én vagyok, és nem a dobcucc: bírja a strapát, a lábcin (dehogy bronz) mondjuk mostanra adta meg magát.
A legkülönfélébb komplexusokat nem a cinek számával kompenzáljuk: ha Portnoy dobcuccához hasonlóan körbeveszed magad cintányérokkal, attól még nem leszel jobb, és a rengeteg cin az első koncerten legfeljebb csak a feléd repülő pillepalackok felfogásában segíthet, viszont a borosüvegekhez már ez a védelmi vonal is kevés lesz.
Elégedj meg azzal, hogy a dobcucc egy lábdobból, egy felső-, egy középső- és egy állótamból, egy pergődobból, valamint egy beütő (crash) cintányérból, egy kísérő (ride) tányérból és egy lábcinból áll. Hidd el, ez is épp elég lesz, sőt, egyenesen sok is a jóból: a Sex Pistols a fentiek közül még a középső tamra se tartott igényt.
Kell egy próbaterem. Lehetőség szerint ne a belvárosban keress ilyet, hacsak nem vagy anyagilag túlzottan eleresztve. A kutatáshoz használd a google-t, ez egyébként a használt cájgok felkutatásakor is előnyös lehet. A belváros és a külváros úgy aránylik egymáshoz, mint a budapesti V. kerület és mondjuk Csepel. Utóbbiban vertem én is fészket magamnak. No, meg a cájgnak. Ez nekem havi 21 ezer forint plusz rezsibe fáj, és ezért húsz négyzetmétert kapok. Egy négytagú zenekart épp ezért megéri időben verbuválni, ha másért nem, legalább a költségek megosztása miatt. A próbaterem hangsúlyozottan a dobos érdeke. (Lássuk be: a gitárosok simán hozzák-viszik a saját cuccukat, náluk csak az erősítő macerás, a dobos viszont jóval több, ráadásul nagyobb űrtartalmú alkatrészből áll.)
A próbaterem gondolatával alapvetően azért jó időben megbarátkozni, hogy ne érjen meglepetésként, ha majd az akusztikus dobot a nappaliból az első használat után sürgősen el kell távolítani. (Folyt. köv.)
