"Mike a már tőle megszokott 3 lábdobos TAMA cájgján küldte a tempót" - írja az egyik dobos blogtárs a Dream Theater koncertjéről szóló beszámolójában. Olvasom, és rögtön tudomásul is veszem ezt a maga evidenciájában, a világ legtermészetesebb jelenségeként. Jól van, ha három lábdobon nyomja, hát nyomja.
De késő: a gondolat már befészkelte magát a fejembe, mint sokéves szmötyi a lábgép alá. Később megpróbálom elképzelni, persze, hogy nem megy. Csak furdall a kíváncsiság, hogy nézhet ki egy ilyen akció közben. Youtube az első és egyetlen ötlet.
Mike Portnoyból pedig van bőven, három lábdob nélkül se semmi, de olyan videót nem találtam, amin a pedálok használatát lehetne tanulmányozni. Persze, lehet, hogy nem voltam elég alapos, nem néztem végig az összes klippet.
Némi nosztalgiával és kissé frusztráltan gondolok most vissza a múltra, amikor még én is három lábdobon nyomtam: egy nagydob duplázóval jelenleg is a csepeli bunkerben állomásozik, ez ugye már rögvest kettőnek számítható, egy másik pedig a lakásomban figyelt, amíg a szomszéd hagyta.
Na, de egy helyen, egy időben, egy cájgban?! Csak nem kéne emellett elmenni. De most tényleg: ha két lábdob dolgozik, az ugye két lábat jelent. Ennél több lába nincs Mike-nak - erről a videókból meggyőződtem. Akkor hogyan használja ki? Persze, én kezdő vagyok, csak találgatok.
Talán másképp van a harmadik hangolva, és néha átugrál arra is a színesítés kedvéért? Vagy esetleg két lábgép össze van kötve, és az egyiket a sarkával, a másikat pedig a lába átellenes felével kezeli, mint valami újfajta heel-toe módszerben?
Tényleg nem tudom. Segítsetek kitalálni, megígérem, nem fogok videókat feltenni arról, hogy kipróbáltam: Ti mit csinálnátok három lábdobbal? :)