A világválság után a gázhiány egy betonbunkerben mit sem számít, hiszen fűtés - mint olyan - eddig se volt, a saját hőkibocsátását pedig az ember mínusz tíz fokban nem szívesen tudja be annak. Mert hát ennyi a hőmérséklet, amit a kihűlt betonfalak - az esetleg a korábbi évtizedekben beléjük szorult radioaktivitáson kívül - most felerősítve sugároznak. A dobverők fogása emiatt kábé olyan, mint két jégcsapé.
Ezen kívül volt meló, utazás, boldogkarácsony, és persze, sok-sok újév. Ezek miatt a blogot se frissítettem, de nem is nagyon gyakoroltam, ami talán a társadalom egy része számára egyenesen jótétemény-számba ment.
Maradt a gumilap és az otthon melege, amiben testemet még puhányabbá edzhetem. A gyakorlatokról persze rövidesen beszámolok, ez a bejegyzés ugyanis csak azt hivatott érzékeltetni, hogy a blog nem alszik téli álmot, vagy ha mégis, legalább néha-néha felhorkant közben.
És, persze, ebből az alkalomból nem bírom kihagyni a közhelyszámba menő lezárást: Természetesen (utólag) is boldog új évet kívánok mindannyiotoknak, sok dobolással és kitartással fűszerezve!
