Hát a kéz egy kicsit könnyebb eset. Én jobb kezes vagyok és így a balom a gyengébb. Egy dobos barátom javasolt két módszert is. Az egyik, hogy meg kell próbálni minél aktívabban használni a gyengébb kezet doboláson kívül is. Pl azzal mossunk fogat, együnk levest a kanállal a bal kézben stb. Bugyutának tűnhet pedig nehéz dolog, én kipróbáltam. :D A másik, hogy fordított felállásban játszunk. Tehát ha alapból J:lábcin B:pergő, akkor gyakoroljunk úgy, hogy minden változatlan, csak J:Pergő B:lábcin.
Lábaknál persze ez más, de talán arra is van valami hasonló gyakorlat. Mondjuk gyengébbik lábbal focizni, vagy ilyesmi :)

Jaj én még mindig nem érzem a probléma súlyát :D (persze engem is piszkált a kérdés kölyökdobos koromban)

Az embernek az egyik fele bénább és kész.

Miért olyan fontos ettől mexabadulni és nem sokkal fontosabb dolgokra koncentrálni?

Tudsz nekem olyan élethelyzetet (azokon kívül, amiket magadnak kreálsz) említenni, amikor hosszú ütemeken keresztül folyamatos tizenhatodokat szeretnél hozni a gyengébb kezeddel/lábaddal?

No mindegy :) Ártani nem árt, amit csinálsz, csak az sem biztos, hogy használ :)

@ Robin Hood:
Amit a dobos barátod mondott, számomra helytállónak tűnik, hiszen hajlamosak vagyunk mindent a "kiválasztott" kezünkkel csinálni. A foci jó ötlet, de a zajkeltető mellett még oda is eljárni kicsit túlzásnak tűnik, legalábbis így első hallásra, olvasásra. :)

@ parajos tank:
A probléma alapvetően az volt - talán még most is az, hogy a jobb lábam igazából nem tudott mit kezdeni magával a pedálon, miközben a duplázó ráeső részét próbáltam vele működtetni. Először talán ment úgy-ahogy, de pár ütem után teljes lett a káosz.
Tudom, vannak dobosok, akiknek gyakorlatilag szinte mindegy, hogy balos vagy jobbos cucc mögé ülnek, egyformán jól megy nekik, nyilván mert mindkettőt kigyakorolták. Ennek ellenére én nem szándékozom például jobb kézzel gyakorolni a tizenhatodokat a cinen. Csak egy kicsit erősíteném a jobb lábamat. Ennyi. A zajkeltetőben a gyakorlóidőnek se ez tölti ki a nagy részét, bár kétségkívül a videófelvétel sok ráfordítást igényelt. :)

@blogout: Értem én (asszem) :) Nekem is elég fura érzés volt, amikor megpróbáltam először lábdobot megszólaltatni a bal lábammal, a lánycin pedáljának kapirgálása helyett.

De pl. a balkezem azért fejlődött(dik), mert az ember órákig nyomatja a ritmusgyakorlatokat, amikbem ugyebár általában mindkét kezet használni kell, nem pedig csak az egyikkel hozni a tizenhatodokat fertelmes tempóban. Ez felhozza az ember "bénább" kezét használható szintre, főleg, ha az ember közben odafigyel a mozdulatokra, nem csak püföl.

Namármost szerintem a lábaknál is ez a célravezetőbb (és mellesleg élvezetesebb is)

Kezdetnek lánycinen nyócad, pergőn kettő-négy, lábdobon meg valami nyolcados ritmusgyakorlat váltott lábbal, aztán jöhet a tizenhatodos cucc is, ha már benne vagy :)
Később aztán papamama, paradidle és bármi amit kézzel is gyakorolsz/gyakoroltál :D

Ezt ráadásul játszatod bármilyen zenére, aminek kettőnégyes kisérete van.
Remek szórakozás valami tingli-tangli számot (akár olyat is, amit épp nem szeretsz, csak az szól a rádióban) megbolondítani tizenhatodos lábdobbal :D Közben lassan a "bénaábbik" lábad is rááll egy idő után a lábgépre, nem mellesleg pedig biztos, hogy a kettőnégyed is dögösödik :)

Na már megint sokat pofázok :D

ne hagyd abba! ezek értelmes gondolatok, ráadásul végre nem elvont zeneoktató fejjel vannak kinyilatkoztatva! közérthető, fogyasztható...

lassan könyvet is írhatnál, tank - szerintem lenne kereslettye :)

Csatlakozok brainstorm véleményéhez, szerintem se hagyd abba! Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, nekem sokat szoktál ezekkel a hozzászólásokkal segíteni. És köszönöm. A könyvet meg megbeszélhetjük egy "workshop" alkalmával. :)

Jaj, igazán köszönöm! Asszem szebb lenne az életem, ha minden nap hasonló reakciókat vágnának a fejemhez...meg mondjuk utalnának pár ezer juró honoráriumot a bankszámlámra :D Azért a könyvírástól inkább megkímélem a világot :D

Egyébként csak azért pofázok ennyit, mert el kellett telni néhány évnek, mire beláttam, hogy a remek tanárom nem a levegőbe beszél, hanem inkább segíteni akar :)

Mivel gyakran nem hallgattam rá, rengeteg időm elment a semmire, és ráadásul nem is lett jó dobos belőlem :D (még)

Nekem egyszer a dobtanárom azt mondta,h az a jó dobos,aki nem tesz különbséget a jobb és a bal oldala között.Én próbálom megfogadni a tanácsát,mert számít nekem az,h kihozzam magamból a maximumot.A gyengébb oldal erősítésére azt tudom tanácsolni,h minden kottát játssz el mindkét kézel és lábbal,de a gyengébbikkel kétszer vagy akár háromszor annyit gyakorolj,mint az erősebb oldali kezeddel és lábaddal. :)