A dobos workshopokon nem csak egymás cuccait lehet kipróbálni, hanem mások betegségeit is. És még azt mondja valaki, hogy dobolni nem veszélyes.
Az E.T. c. örökérvényű film katarzisa előtti pillanatokban volt valószínűleg látható hasonlóan légmentesen lezárt ingatlan, mint amilyen novemberben Angliában készült a helyi ÁNTSZ jóvoltából. A divatos szóval workshopnak helyet adó kecóban töltött időt követően nyolc dobos közül hét tünetmentes - és életben - maradt, egyikük azonban meghalt.
Mint kiderült, halálát egy Afrikából importált állatbőr okozta, ami lépfenével fertőzötten érkezett a szigetországba. A hivatalos indoklás szerint a fertőzött bőrön játszó dobosok nem annyira vannak kitéve a megbetegedés veszélyének, inkább azok, akik a dobokat készítik.
Ennek látszik ellentmondani egy 2006-ban meghalt skót dobos esete, aki a jelentés szerint akkor fertőződött meg, mikor szintén egy workshop keretében játszott, vagy legalábbis, hozzáért a Nyugat-Afrikából érkezett, lépfenével fertőzött ütőhangszerekhez.
A lépfene általában az állatokat sújtja, ezt követően az állattartással foglalkozók, illetve a húsukat fogyasztók kerülnek sorra, mindenesetre nagyon fertőző. Nagy-Britanniának meglehetősen szigorú szabályai vannak az importálást illetően, ez alól az állatbőr se számít kivételnek. Magyarországon is többen foglalkoznak afrikai (és más) dobok készítésével, erre a kockázati tényezőre épp ezért nem árt odafigyelni. Tényleg, honnan valók az ezekre kerülő bőrök? Hiszen az eredeti afrikai hangszerhez hasonló hangzás utáni vágyakozás azt is jelentheti, hogy a ráfeszített bőr is az eredeti hangszeren használthoz hasonló legyen. Leginkább pont olyan.
