A múlt héten szabadságon voltam, súlyosbító tényező az itthon maradt olvasók részére, hogy mindezt külföldön tettem. Ilyenkor pedig igazán húsbavágó a kérdés, hogy internetet keressen az ember és a blogját frissítja, vagy inkább gyakoroljon. Gyarló vagyok, az utóbbit választottam.

Viszont hogyan rakjunk be az autóba egy komplett dobcuccot, plussz a csomagokat? Mert nem kérdés, hogy el kell vinni a pergődobot, a felső-, a középső- és az állótamot, de ha már ennyit beraktunk, miért pont a lábdobot hagynánk itthon? A mellékelt képen mindez kicsomagolva látható a hotelszobában.

Kevésnek tűnik? Nem az. A gumilap felszínét négy egyenlő részre osztjuk gondolatban, az óraátállítástól megihletve ezt úgy írhatjuk le, hogy aszondja: 3 és 6 óra között a pergődob, 6 és 9 óra között az állótam, 9 és 12 óra között a középső tam, a maradék negyedben pedig a felsőtam foglal helyet. A lábdob és a lábcin pedálja átmenetileg egész jól helyettesíthető egy pár strandpapuccsal is.

A dobossá válás evolúciója során ugyanis legelőször az agynak kell megtanulnia dobolni. Ma kimentem a próbaterembe, mert voltak félelmeim, hogy a Bolzanóban begyakorolt paradiddle-töredék csepeli zajkeltetőmben az igazi akusztikus dobon katasztrofális eredménnyel működik majd. Persze, mehetett volna jobban is. De működött.

Ti hogy csináljátok, ha elutaztok?