Gyerekkoromban egy logopédus - mert nem csak dobolni, de beszélni se tudok - rávette szüleimet, hogy szoktassanak át balkezesről jobbkezesre. Mert az akkoriban annyira trendi volt. Az eredmény nem is maradt el: annyira olvashatatlan a kézírásom, hogy már komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy az összes orvosnak valami hasonlón kellett átmennie gyerekkorában. Vagy genetikailag az orvosi szakmára vagyok determinálva. Ez azonban kevéssé valószínű.

A dobos világban is minden a jobbkezeseknek lett kitalálva, nem meglepő, hiszen ők vannak többségben: a gyakorlókönyvben, ami a bal kézre vonatkozik, az nekem a jobbat jelenti, és persze fordítva. Így az se túlzottan meglepő, hogy csak jobbkezeseknek beállított dobokkal futottam össze.

A legegyszerűbben úgy állapítható meg, hogy bal, vagy jobbkezes egy dob, illetve feltételezhetően a hozzátartozó dobos, ha megnézzük, hogy a lábcin a dobos melyik oldalán van: ha a bal oldalán, akkor a dob jobbkezes, ha pedig a jobb oldalán van, a felszerelés balkezes beállítású. Mikor az előbbi elrendezés elé leültem, ösztönösen a bal kezemmel kezdtem ütni a bal oldalon lévő cint, egészen addig, amíg dobtanárom észre nem vette: abban a pillanatban átültetett egy balos cucchoz.

Ami fura volt, tekintve, hogy abban a két hónapban, mielőtt felkerestem a dobiskolát, egy dobbal bélelt próbateremben is így keltettem a zajt - hiszen ez dobolásnak aligha volt nevezhető. De nem tartott sokáig, és megtanultam, hogy a kezeim keresztbe állnak: egy balos cuccon a bal kéz a jobb oldalamon lévő lábcint üti, alatta, a jobb kezem viszont a lábaim közti pergődobot.

Tanulság talán az lehet, hogy a jobbkezesre átnevelt emberek többsége továbbra is balos marad: hiába, az agyat nem könnyű áthuzalozni. Nem véletlen, hogy gyerekként bal kézzel ragadtam meg a zsírkrétát, mindahányszor késztetést éreztem arra, hogy művészi énemet kibontakoztassam a fehér falon.

Mindez azért gond, mert a balkezesek esetében a jobb kéz csak ritkán lesz olyan mozgékony, mint a bal, ezért egységnyi gyakorlással sokkal rosszabb hatásfokot lehet elérni. Ami azért nem mindegy, hiszen dobolni most se tudok, de belegondolni is rossz, mi lenne a helyzet akkor, ha továbbra is jobbos cuccon erőltetném a dolgot.