Nos, ahogy ígértem, itt a videó.

Videót és hangot vettünk fel, az egyetlen elég nagy méretű szobában, amit meg tudtunk ingyen szerezni. Akit érdekel a felvétel menete, technikai részletei, az kommentben jelezze, addig is inkább a dobolásról beszélek.

Szólónak nem nevezném, amit itt csináltam, inkább csak elengedtem magam. Mivel nem volt tétje, belementem olyanokba is, amik esélyesek voltak, hogy nem sikerülnek, volt, hogy bejöttek, volt, hogy nem. Ja, és tudom, hogy tele van hibával, de meguntam, hogy arra várjak, hogy valaki véletlenül felvegyen rólam egy olyan videót, ami hibátlan.

Ősrégi hibám, hogy nem tudok szólózni, ennek az lehet az oka, hogy sosem csináltam. Sosem volt egy zenekarom, ahol szólóznom kellett volna, csak maximum 2 ütemet, annyit meg bárki össze tud szedni, ha nagyon akar.

Kicsit belecsaptam a lecsóba ezzel a videóval, de majd lesz ez még így se. Igazából 3 féle dologból épül fel, nevesül
-Beatek
-parasztvakítások
-nehéz, hosszan gyakorolt trükkök

Beateket az ember vagy tanul, vagy elles, vagy kitalál. Nekem csak az utóbbi kettő játszott, eleinte ellestem dolgokat kedvenc számaimból, stb, majd utána fél évvel következett a lehetetlen, mégis jól hangzó beatek kitalálása. Más kérdés, hogy később, ahogy szélesedett zenei látóköröm, egyre többet találtam meg belőlük már megírva.
A parasztvakítások és a nehéz trükkök között vékony és illékony a határ, parasztvakításnak azt a trükköt nevezem, amely egyszerű, de azt nézve a néző azt gondolja, hogy "Hű!" Tipikus példája ennek az 1:14-nél kezdődő triolás darálás. Ebben, ha van duplázód, az egyetlen nehézséget az okozza, hogy rajta maradj a tempón, ráadásul pontosan. Ami közvetlenül előtte van, számomra sokkal nehezebb, pedig gyakorlatilag ugyanaz, csak nem triola, hanem két kéz, két láb, és érdekes módon a kezeimmel van a baj. Azt még mindig parasztvakításnak vélem, mert ugyan számomra nehezebb eljátszani, de olyan egyszerű, mint a pofon, és olvadoznak tőle a nézők.
A határ viszont tényleg illékony, mert lehet, hogy amire én nagyon büszke vagyok, hogy el tudom játszani, és világmegváltó dolognak tartom, egy nálam sokkal képzettebb és kigyakoroltabb dobos eljátssza fél kézzel, és ő véli vakításnak, vagy az, hogy engem elküld a picsába minden kezdő dobos, hogy én ezt a darálást fitymálom, miközben ő azon küzd, hogy külön tudja mozgatni a kezeit.

Gondolom, azért aki olvassa, kíváncsi rá, hogy hogy jöttek nekem a fent eljátszott dolgok. Némelyikük úgy, hogy kitaláltam, és egyből ment, némelyiküket pedig szépen ki kellett gyakorolnom, lassútól a nagyon gyorsig, elrontani, és újra kezdeni.

A jövőben lesz témája is annak, amit írok, ez most csak aféle bemelegítés. Lesz még itt szó mindenféle dologról, ha jól emlékszem, blogout első bejegyzéseinek egyikében szépen leírtam, szóval aki kíváncsi rá, keresse meg :)

Üdv!