HTML

dob

[A címben szereplő, autoerotikus örömszerzésre utaló bármilyen áthallás csak az Olvasó piszkos fantáziájának a műve lehet.]

Friss topikok

  • Uglee: Hát, a blog mint műfaj eléggé elhalt az utóbbi években, mint a levágott végtag. Ha valami olyan va... (2016.09.05. 16:42)
  • Aandriiis: Mike Portnoy !!! :DDD (2012.03.06. 21:25) Zsidó Sárga Oldalak a Wikipedián
  • Aandriiis: Remek poszt!! :D Teljesen ismerős a helyzet. Azt nem értem, hogy az első koncerten majdnem utoljár... (2012.03.06. 21:22) A dobosok sanyarú sorsa, 6. rész, konklúzió
  • Aandriiis: Szintem soha sem használtam metronómot sőt a mi zenénkbe fölösleges is lenne. Úgy vélem egy számba... (2012.03.06. 21:15) Pontosság
  • Aandriiis: Érdekes meglátás és hasznos tanácsok! :) Teljesen megegyezik a személetem a tiéddel, hogy szurkál... (2012.03.06. 21:06) Duplázás

Medencében kéne dobolni

2009.08.05. 09:29 :: blogout

"Győzni mentem a VB-re, csak titkoltam" - nyilatkozta Hosszú Katinka világbajnok úszónőnk, aki egy különös amerikai medencében tanult fordulni. Nem értem, mi volt abban a medencében - mármint a vízen kívül. Valószínűleg a klór mellé néhány molekulányi pszichológia is belekeveredhetett. Elhitte, valahogy elhitették vele, hogy meg tudja csinálni.

Hiszen itt vannak a hazai műkorcsolyázóink, akik egész biztos nem mostanában tanultak meg korcsolyázni, valószínűleg nem is gyakorolnak kevesebbet, mint külföldi versenytársaik, mégis a VB-ken például úgy potyognak, mint túlérett körték a fáról.

A zenélésben sem ismeretlen ez. Már a legelső hang előtt jól tudod, melyik résztől tartasz a számban leginkább. Nem pusztán tartasz tőle: ahogy közeledsz felé, már egyenesen rettegsz. Olyan ez, mint a fehérköpenyes stressz; meglátod az orvost, és önkéntelenül felmegy a vérnyomásod. Játszod a számot, és az ominózus rész előtt elkezdesz feszengeni, izzad a tenyered, önkéntelenül kihúzod magad, ez azonban egyre gyakoribbá válik, ahogy érzed, közeledik a kihívás. Tisztára, mint egy világbajnokságon.

Az én kedvencem az alábbi ütem utolsó két negyede, amit rendszeresen eltolok:

Persze, gyakoroljunk lassan, aztán kicsit gyorsabban, majd végül a kívánt sebességen mégis belerondítunk az egészbe egy jó nagyot. Leginkább akkor, amikor mondjuk egy kamerával éppen fel akarnánk venni a gyakorlatot. Vagy néznek, ami azért koncerten nem túl ritka. Na, nem olyan rondításról van szó, mintha elrepülne a szám felénél a dobverő, de azért magunkban jól tudjuk, nem úgy sikerült ez a rész, ahogy akartuk. És innentől kezdve jön a hibalavina. Mint a műkorcsolyásoknál a potyogás.

Mert ez a másik hungarikum. Ha már egyszer rontottál, onnantól nincs megállás: egyszerűen nem tudunk mentálisan átlendülni rajta, az egyik baki jön a másik után, ahogy a jeget se kell korcsolyásaink után feljavítani, mert versenyzőink már többségében mindent feltakarítottak róla. Nos, nektek mik azok a részek, amitől már előre tartotok, gyakorlás ide vagy oda? És legfőképp: hogyan védekeztek ellene? Megtaláltátok-e már ezt a csodatevő úszómedencét?

6 komment

Címkék: baki hosszú katinka dob műkorcsolya

A bejegyzés trackback címe:

https://nagydobraverem.blog.hu/api/trackback/id/tr861289830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

parajos tank 2009.08.05. 09:58:02

No igen, mindenkinek vannak ilyen mumusai sajnos, ezzel nem lehet mit tenni. Nyomni kell, amíg jó nem lesz.

Arra viszont szerintem simán rá lehet szokni, hogy hiba után ne essen vissza a teljesítmény. Mindenki hibázik néha, ugorjunk, oszt' kész.

Mondjuk lehet, hogy ez nálam azért alakult ki, mert évekkel előbb elkezdtem színpadon játszani (zörögni), minthogy elmentem volna egy tanárhoz. Színpadon meg ugye nem kezdi el az ember a könnyeit törölgetni minden hiba után, inkább reménykedik, hogy a közönség semmit nem érzékelt. Különben ez általában így is van, a közönség szórakozni jön, nem a hibáidat lesni.

Azt meg már meg akartam kérdezni párszor: te lábdobsuliba jársz? :)

legendary 2009.08.05. 11:52:18

@parajos tank: "lábdobsuli" :D:D

posthoz szólva: tényleg így van (klarinétoztam sok éve zenesuliban...), ha valami nehéz részhez érsz, ami nincs kigyakorolva, akkor akaratlanul is elkezdesz feszengeni, aztán tuti nem sikerül. A titok, hogy addig gyakorold, amíg nem érzed, hogy túl nehéz. Persze oda kell arra is figyelni, hogy nehogy "túlgyakorold". Jártam úgy évvégi vizsgán, hogy 1 héttel előtte tökéletesen ment a darab, aztán vizsga előtt sikerült annyira "begyakorolni", hogy alig bírtam eljátszani.

Sobrijóska 2009.08.05. 13:38:59

Én azt vettem észre, hogy nyűgösebb témát úgy lehet "bevenni", ha előtte nagyon el vagy lazulva, pl. egy jót aludtál. Ilyenkor sikerülhet egyszer-kétszer, de mikor megint kezded elrontani, érdemes nem erőltetni tovább, hanem később újra visszatérni.
Számomra ezek a 10-20 perces technikai gyakorlások hozták meg az igazi áttöréseket a dobnál. Gitárnál szerintem más a szitu, mivel én már régóta gitározok, ott azért kell gyötörni a kezet, de sose menjen az élmény rovására.

blogout · http://oldalaseletreceptek.blog.hu 2009.08.05. 14:36:04

@parajos tank: Nem lábdobsuliba járok, de mivel természetemből fakadóan fetisizálom a mély hangokat kiadó dolgokat, így értelemszerűen a lábdobot is, sok időt vagyok képes eltölteni a használatával is. Egy perverzió, ha úgy tetszik. :)
@legendary: az ominózus, posztban szereplő ütem esetében már lehet, hogy nem segít a túlgyakorlástól való óvás, merthogy ezen már túl vagyok. Persze, én lennék a legboldogabb, ha tanulmányaim során ez egyetlen ütem nem menne. :) (Mondjuk, ha mindent tudnék, amit dobos tudhat, akkor meg valószínűleg bekattannék, mivel mindig csak ezt az egy sort gyakorolnám.)
@Sobrijóska: az alvást nagyon szeretem, a jó alvást még jobban, és meggyőződésem, hogy a REM-szakaszban, amikor álmodunk, az ilyen mozgássorokért felelős "huzalok" is a helyükre kerülnek a fejünkben. Ez lehet a magyarázata annak, hogy több napos kihagyás után sok esetben jobban megy az adott téma, mint korábban. :) A bemelegítést - nemhogy a 10-20 perceset - viszont sokszor elhanyagolom, pedig nem kéne.

vasziljevics 2009.08.05. 14:55:35

jah, ilyen dolgok bizony léteznek. ezek azok a részek, amikre szabadidőmben (=buszon ülve, tévét nézve stb) "puszta kézzel" is vissza-visszatérek, csak hogy jobban meglegyen a mozdulatsor a kisagyban.

különben a bemelegítés valóban aranyat ér - nekem kell vagy félóra, míg kezd ráállni a kezem a dolgokra, utána viszont összehasonlíthatatlanul jobban megy minden. az meg, hogy az első fél órában mit hol rontottam el - hát vállat vonok, oszt majd lekközelebb jobban sikerül. démonizálni semmiképpen sem szabad a dolgokat, mert akkor csak ilyen posztok születnek belőlük :)

vasziljevics 2009.08.05. 14:56:00

jah, ilyen dolgok bizony léteznek. ezek azok a részek, amikre szabadidőmben (=buszon ülve, tévét nézve stb) "puszta kézzel" is vissza-visszatérek, csak hogy jobban meglegyen a mozdulatsor a kisagyban.

különben a bemelegítés valóban aranyat ér - nekem kell vagy félóra, míg kezd ráállni a kezem a dolgokra, utána viszont összehasonlíthatatlanul jobban megy minden. az meg, hogy az első fél órában mit hol rontottam el - hát vállat vonok, oszt majd lekközelebb jobban sikerül. démonizálni semmiképpen sem szabad a dolgokat, mert akkor csak ilyen posztok születnek belőlük :)
süti beállítások módosítása