Lakást felújítani nem jó, még akkor se, ha az alapterület meglehetősen csekély. Viszont csak ilyenkor derül ki, mennyi minden fért el eddig, egységnyi négyzetméteren. Az archivált első pár törött dobverő mellett például felleltem a kezdeti dobórák dokumentációját is. Íme, a legeslegelső gyakorlat, amit tanáromtól kaptam.

Az alábbi kotta - akárcsak az összes többi - a jobbkezesek hegemóniáját erősíti; nekik készült, és kész. A hozzám hasonló (két)balkezes dobosoknak épp ezért a kottában szereplő minden "R"-jelzésű hang (R = right: jobb kéz) tulajdonképpen "L"-ként értelmezendő (L= left, tehát bal kézzel kéretik játszani), és persze, fordítva. (Magyarán: ahova "R" van írva, ott bal kézzel ütnek a balkezesek, ahol meg "L" szerepel a kottában, ott viszont jobbal.)

A balkezeseknek viszont javaslom, gyűrjék le azt a kétségkívül erős késztetést magukban, hogy átírják az R-betűket L-re, és fordítva. Nem hittem el én se, de meg lehet szokni így, ahogy van. Ha mégse, akkor már csak két eset lehetséges: vagy grafomán vagy, vagy az leszel. Utóbbit még csak-csak el lehet valahogy kerülni, viszont ha már kialakult, célszerűbb, ha a kották átfirkálása helyett inkább dobos blogot írsz.

A lenti gyakorlatokban minden sor négy ütemből áll, az egyes sorokat pedig kétszer kéretik eljátszani. (Mivel ott az ismétlőjel a sor elején és végén.) A fentiek értelmében az első sorban a jobbkezesek jobb kézzel, a balkezesek pedig ballal ütik az ún. egész hangokat: egy egész hang időbeli hossza tulajdonképpen egy teljes ütemnek - tehát négy darab negyednek - felel meg. Ha tehát a metronómod - amit már bizonyára beszereztél - minden negyedre adja a takkjelet, az ütemek első hangjára kell csak ütnöd, a maradék három negyedben pedig pihi van. Aztán újra.

Ezt a gyakorlatot teljesen kezdőként is kipróbálhatod, majd egy idő múlva a negyedes takkjelre balkezesek a jobb, jobbkezesek pedig a bal sarkukkal mérőütést is produkálhatnak (ld. a korábbi, mérőütésről szóló anyagot). (Folyt. köv.)