Van próbaterem, van dobcucc, van metronóm is, de mit csinálj velük? Hát, mondjuk, kezdj egy dobolni. A kezdő életében nem a poszt alján szereplők a legelső gyakorlatok, hiszen először váltott kézzel (balkezeseknek: bal-jobb, jobbkezeseknek: jobb-bal) kell jól az agyunkba rögzíteni a negyedeket, majd azt követően a nyolcadokat. (Ha minden igaz, előbb-utóbb ilyeneket is feltöltök.) Ha a kézgyakorlatok már olyan 60-as bpm-en jól mennek, nekiülhetünk a további gyakorlatoknak. (Igen, én is azokat szeretem, amikor oda lehet ülni a dobhoz, ettől függetlenül az előbbieket nem célszerű átugrani.)

Alant minden sor két ütemet tartalmaz, azonban a történelmi hűség kedvéért megjegyzem, hogy a kottaszerkesztő program hiányossága és saját lustaságom ötvözetének eredményeképp az eredeti gyakorlósortól némi eltérés mutatkozik bennük: az első ütemet kétszer javasolt eljátszani, majd a második ütem esetében is ugyanígy járjunk el. És így tovább. A két ütem közötti egyedüli különbség az, hogy míg az elsőnél a lábcinen vagy a kísérőtányéron ütjük szorgosan a nyolcadokat, addig a második ütemnél csak a negyedeket hozzuk. 

Ha életedben először ülsz dob mögé, akkor az első hetekben ne metronómra gyakorolj, hiszen épp elegendőek lesznek a gyakorlatok úgy magukban. Ne siess: emlékezz arra, minél alaposabban kigyakorlod az alábbiakat - meg úgy bármit - alacsony sebességen, annál pontosabb lesz a játékod gyorsabb tempónál is. Hibák, elütések bármikor előfordulhatnak, addig csökkentsd a sebességed, amíg minden hang a helyére nem kerül. Jó gyakorlást! Ha valami nem világos, kérdezz nyugodtan! (Folyt. köv.)