A Los Angeles Times kedves PR-cikket írt a Rock Band című programról, ami a gitár után most a számítógépes játék és a dobolás territoriális határait próbálta meg egybehúgyozni. A történet lényege, hogy a képernyőn különböző színű pöttyök jönnek-mennek - mindegyik egy hangjegyet jelöl - amiket egy adott ponton a játékhoz tartozó "dobon" - vagy inkább konzolon - kell leütni.
A cikk elég dehonesztáló a dobosokra nézve, hiszen a Rock Band dobos alkalmazásának méltatásakor kiemeli, hogy a pengetős vagy a fúvós hangszerekhez képest itt nem kell megtanulni az akkordok leszorításához szükséges bonyolult fogásokat, vagy azt, hogyan kell be- és kilélegezni. Egyszerűen csak ütni-vágni kell.
Persze, valahol ez is a lényege, hiszen az újságíró megemlékezik egy bizonyos Olsonról, aki a játék szakértői - tehát legmagasabb - kasztjában bontakoztatja ki tehetségét. A lóláb azonban kilóg a lábgép mögül: ezen a szinten ugyanis mint megjegyzi: "a játékosnak ekkor már a dalban szereplő legtöbb, vagy összes hangot meg kell ütnie". Na, így könnyű.
Olsonnak - ha eredendően nem dobos lenne - komoly problémái lennének, ha a játékkonzol után egy igazi dobhoz át kellene ülnie. Az alábbi kép sok mindent elárul:
Hol is vannak a cinek, meg az a fránya pergő, az állótamról nem is beszélve?
Persze, azért illik egy ilyen cikkben olyat is megszólaltatni, aki éppenséggel másképp látja a dolgokat, mégha csak egy röpke bekezdés erejéig is. Így került a képbe Jonathan Brown dobtanár, aki inkább szkeptikus a játékkal kapcsolatban. "A gyerekek manapság jóval inkább az egyszerű utat választják. Ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is tisztességesen játsszunk bármilyen hangszeren, évekig tartó gyakorlás kell. A Rock Banddel való játékot viszont néhány hét alatt tökélyre lehet fejleszteni."
Igaza van? Nem tudom. A játék megjelenése óta valószínűleg világszerte sokkal többen hiszik magukat dobosnak. A dobolást talán meg lehet így is szerettetni, csak az a nem mindegy, hogy a játék által kiváltott lelkesedés kitart-e addig, amíg a gyerkőcök újratanulják az egészet - újfent egy igazi dob mögött. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen legfeljebb csak a dobverő lesz ismerős nekik.