HTML

dob

[A címben szereplő, autoerotikus örömszerzésre utaló bármilyen áthallás csak az Olvasó piszkos fantáziájának a műve lehet.]

Friss topikok

  • Uglee: Hát, a blog mint műfaj eléggé elhalt az utóbbi években, mint a levágott végtag. Ha valami olyan va... (2016.09.05. 16:42)
  • Aandriiis: Mike Portnoy !!! :DDD (2012.03.06. 21:25) Zsidó Sárga Oldalak a Wikipedián
  • Aandriiis: Remek poszt!! :D Teljesen ismerős a helyzet. Azt nem értem, hogy az első koncerten majdnem utoljár... (2012.03.06. 21:22) A dobosok sanyarú sorsa, 6. rész, konklúzió
  • Aandriiis: Szintem soha sem használtam metronómot sőt a mi zenénkbe fölösleges is lenne. Úgy vélem egy számba... (2012.03.06. 21:15) Pontosság
  • Aandriiis: Érdekes meglátás és hasznos tanácsok! :) Teljesen megegyezik a személetem a tiéddel, hogy szurkál... (2012.03.06. 21:06) Duplázás

A játékkonzolon dobolás, avagy a guminő kényeztetése

2009.03.12. 11:08 :: blogout

A Los Angeles Times kedves PR-cikket írt a Rock Band című programról, ami a gitár után most a számítógépes játék és a dobolás territoriális határait próbálta meg egybehúgyozni. A történet lényege, hogy a képernyőn különböző színű pöttyök jönnek-mennek - mindegyik egy hangjegyet jelöl - amiket egy adott ponton a játékhoz tartozó "dobon" - vagy inkább konzolon - kell leütni.

A cikk elég dehonesztáló a dobosokra nézve, hiszen a Rock Band dobos alkalmazásának méltatásakor kiemeli, hogy a pengetős vagy a fúvós hangszerekhez képest itt nem kell megtanulni az akkordok leszorításához szükséges bonyolult fogásokat, vagy azt, hogyan kell be- és kilélegezni. Egyszerűen csak ütni-vágni kell.

Persze, valahol ez is a lényege, hiszen az újságíró megemlékezik egy bizonyos Olsonról, aki a játék szakértői - tehát legmagasabb - kasztjában bontakoztatja ki tehetségét. A lóláb azonban kilóg a lábgép mögül: ezen a szinten ugyanis mint megjegyzi: "a játékosnak ekkor már a dalban szereplő legtöbb, vagy összes hangot meg kell ütnie". Na, így könnyű.

Olsonnak - ha eredendően nem dobos lenne - komoly problémái lennének, ha a játékkonzol után egy igazi dobhoz át kellene ülnie. Az alábbi kép sok mindent elárul:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hol is vannak a cinek, meg az a fránya pergő, az állótamról nem is beszélve? 

Persze, azért illik egy ilyen cikkben olyat is megszólaltatni, aki éppenséggel másképp látja a dolgokat, mégha csak egy röpke bekezdés erejéig is. Így került a képbe Jonathan Brown dobtanár, aki inkább szkeptikus a játékkal kapcsolatban. "A gyerekek manapság jóval inkább az egyszerű utat választják. Ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is tisztességesen játsszunk bármilyen hangszeren, évekig tartó gyakorlás kell. A Rock Banddel való játékot viszont néhány hét alatt tökélyre lehet fejleszteni."

Igaza van? Nem tudom. A játék megjelenése óta valószínűleg világszerte sokkal többen hiszik magukat dobosnak. A dobolást talán meg lehet így is szerettetni, csak az a nem mindegy, hogy a játék által kiváltott lelkesedés kitart-e addig, amíg a gyerkőcök újratanulják az egészet - újfent egy igazi dob mögött. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen legfeljebb csak a dobverő lesz ismerős nekik.

7 komment

Címkék: dob rock band számítógépes játék los angeles times

A bejegyzés trackback címe:

https://nagydobraverem.blog.hu/api/trackback/id/tr12997528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

parajos tank 2009.03.12. 11:36:48

Nem értem a méltatlankodást :) Nem próbáltam még a játékot, de mókás lehet.

Mivel játékról van szó, nem hinném, hogy bárki dobosnak képzelné magát azért, mert jó eredményeket ért el a játékban. Mint ahogy a gitár-kontrolleren való játéknak sincs sok köze az igazi gitározáshoz....eccerűen csak móka, annak pedig úgylátszik nagyonis megfelelő, hiszen elég sokan játszanak vele.

Én sem kezdek az utcán rohagálva lövöldözni Counter Strike után...akkor meg még a bokámat is lefosnám, ha valaki fegyvert fogna rám. Tehát nem képzelem magam mesterlövész kommandósnak :D

Másrészt, miért ijedne meg bárki egy rendes dobcucctól? Szerinted egy perkás megijed, ha be kell ülnie egy normál cucc mögé? Biztos nem, pedig általában ő sem használ se lánycint, se lábdobot. A dobolásnak szerintem semmi köze a dobok/cinek/kütyük méretéhez és elhelyezkedéséhez :D

blogout · http://oldalaseletreceptek.blog.hu 2009.03.12. 12:34:40

@ parajos tank:
Nem arról van szó, én is kipróbálnám, de a bejegyzésben meghivatkozott cikket kommentelők között van olyan, aki már nyolc hónapja ezzel foglalkozik. Ennyi erővel igazi dobot is tanulhatna. (Tudom, ha ezt szeretné, csinálja, lényeg, hogy szórakozás legyen. :)
Másrészt, nem a játéktól, hanem inkább a rossz beidegződéstől félteném a hozzám hasonló újoncokat. Elvégre emlékszem arra, hogy régebben értékes negyedórákat voltam képes azzal eltölteni, hogy megpróbáljam az "optimális" helyzetbe állítani a dobokat. Ez azonban hangulatomtól függően szinte minden alkalommal más és más volt. A zenére dobolást - tehát az én nagy kihívásomat - viszont elismerem, lehetne így gyakorolni. :)

vasziljevics 2009.03.12. 14:14:21

@blogout: hejj, én boldogult ifjúságomban (van már vagy 5-6 éve is annak :) hónapok hosszú sorát töltöttem azzal, hogy egy koncerten szerencsésen lenyúlt dobverőpárral párnákat meg a hokedlit ütögettem zene után - aztán úgy gondoltam, komolyabban is lehet űzni a dolgot, de amikor beültem először a cájg mögé, egyáltalán nem jöttem zavarba, hiszen azok is csak párnák meg hokedlik, csak anatómiailag kissé előnyösebben vannak elhelyezve :) szóval én nem tartanék a rossz beidegződéstől annyira

ennyi erővel az unalmas ötperceimben a térdem ütögetése is rossz beidegződést okozhat, mert többet csinálom, mint amennyit az igazi cuccot ütöm :) pedig a térdütögetés is szokat számít, főleg kéz/lábfüggetlenítés terén.

ezek mellett továbbra is mélységesen megvetem a kapitalizmus minden olyan találmányát (a gitárhírótól kezdve), ami azt az érzést kelti, mintha, pedig valójában nem :) hát vazze, ha egyszer gitározni akar, vegyen egy akusztikus gityót (olcsóbb mint egy konzol) és gyúrjon arra, mert az fogja megadni az utánozhatatlan FÍLINGET. ugyanez a dobbal is, meg a furulyával, meg az orgonával, meg minden mással. de ez csak az én magánvéleményem :)

parajos tank 2009.03.12. 14:36:35

@vasziljevics: mer1 ugye a "normális" dobos leszarja, hogy mit, hol, mikor és mivel püföl...nem pedig ilyen apróságokon aggódik :D
A szüleim pl. meg voltak győződve, hogy idegbeteg vagyok, mert mindig, mindenhol püföltem amit elértem :D és persze nem ritkán toporzékoltam is hozzá. Aztán szerencsére nem orvoshoz vittek, hanem szép lassan belenyugodtak, hogy dobos lesz a gyerek....és ennek folyományaként természetesen ki lesz írtva az egész család a szomszédok által :D
Ez azért nem történt meg szerencsére, de voltak próbálkozások :D

muellah · http://muellah.com 2009.03.12. 14:45:56

nekem van ilyenem és régebben "rendesen" is doboltam garázsközéphaladó szinten.

arra mindenképpen jó ez a játék, hogy abszolút kezdőknél a végtagok függetlenítését gyakoroltassa kicsit. és talán, hogy felkeltse az érdeklődést az igazi dobolás iránt.

vasziljevics 2009.03.12. 15:57:19

@parajos tank: hiába, nehéz mesterség ez... a gimiben a tanárok fejvesztés terhe mellett megtiltották, hogy a padot üssem órán - pedig csendben csináltam! :) ilyen a zélet. az igazán nagy "tehetségeket" folyton elnyomja az uniformizáló oktatási rendszer :)

Petrofka 2009.03.13. 17:59:38

engem pont ez a játék terelt a dobolás művészetére
süti beállítások módosítása