Jövő év végéig kíván mindent kihozni magából és együtteséből Chris Martin. Aztán szerinte az egészet úgy abba is lehetne hagyni, ahogy van. A Coldplay - mert róluk van szó - nem hisz a szüneteltetésben, ebben egyébként igazuk is lehet. Hiszen az újra felmelegített párkapcsolatok - így egy együttes is - a kajához hasonlóan csak a nagyon kiéhezetteknek szereznek pillanatnyi örömet, ezt a kezdeti érzést azonban lassan felváltja a felismerés, a szakítás igazi oka: milyen rágós is a menü valójában.

Ez a Martin gyerek 31 évesen nyilatkozza ezt, filozófiájuk feltételezhető alapja, hogy amíg van hajuk, és nadrágjaikba is beleférnek, addig kell zenélni. Egy valamire azonban bizonyosan nem volt tekintettel. Pontosabban, valakire. Rám.

Mert mit gondoljon ezek után a magamfajta későn érő 32 (és fél) éves doboscsökevény, aki igazából még javában csak a bemelegítésnél tart, és koncerten is legfeljebb nézőként vett részt? Ugorjak, ne ugorjak?

Mert mások nálam fiatalabban már abba is hagyják, amibe én még csak bele se kezdtem. Tévedés ne essék: a Coldplay feloszlásával - amennyiben ez tényleg megtörténik - valószínűleg még nem következik be automatikusan a világvége. Talán koromból adódóan se gyűjtögetek tőlük autogramokat, és nem is akarok úgy kinézni, mint a zenészek bármelyike, annak ellenére, hogy a budapesti koncertjükön igenis ott voltam. És a kocsiban hazafelé menet se őket hallgatom.

A hír nettóértéke úgy önmagában ütött meg. Nem tudom, ki hány éves korban kezdett el zenélni, mindenesetre a magyar férfilakosság hatvanegynéhány éves életkilátásait ismerve, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a próbaterem és a temető között egyáltalán van-e még állomás.

Mondjuk, egy-két koncert még igazán beleférhetne. A matuzsálemek léte erre is jó. A hírforrás Daily Express a The Rolling Stonest, a The Who-t hozta fel példaként: érthető, hogy a Coldplay nem akar ilyen nemzeti műkinccsé válni. Én inkább Johnny Rottenre, és zenekara megmaradt tagjaira gondolok, köztük a dobosra. Meg arra, hogy dobolni jó.

Vén faszok, hagyjuk a kapuzárási pánikot, gyerünk dobolni!