Szívritmusról "A siketnéma dobos" c. korábbi bejegyzésben már volt szó az egyik kommentelőnek hála, ez adta az ötletet, hogy bizonyos zenei szitokszavakat tisztázzunk. Kezdő vagyok a "szakmában", ezért/ennek ellenére (a nem kívánt rész törlendő) talán le tudom írni egyszerűen, mi is az a negyed, nyolcad, tizenhatod. Legalábbis, megpróbálom leírni úgy, ahogy én felfogtam. Vigyázat, a szemléltetés tragédiába torkollik!
Mert vegyük a szívritmust. Nyugalmi állapotban az ember szíve percenként mintegy 70-et ver - legalábbis, ez rémlik a biológiaórákról. Hogy jön ez ide? Ha zenei nyelven szeretnénk kifejezni ezt a sebességet - és miért ne tennénk, ha már ez a bejegyzés célja -, akkor azt mondhatjuk, hogy szívünk 70 bpm-en dobol. A bpm - beat-per-minute - ugyanis a percenkénti ütésszámot jelenti. Most mindenki gondoljon valakire, akit nagyon nem szeret. Ha megvan, folytathatod az olvasást:
Emberünkre most egy speciális EKG-gépet csatolunk, ami csak a nyugalmi állapot percenkénti 70 ütését jelzi: percenként 70 pittyet hallunk még akkor is, ha a 70-es pulzusszám történetesen a duplájára, 140-re szökik. Márpedig most ez következik. (Ez a percenkénti 70 pitty példánkban 70 negyednek felel meg. Egyszerű: minden pitty egy negyedet jelent.)
Kísérleti egyedünket tehát elkezdjük az általános iskola és a középiskola tornaóráin megismert legválogatottabb kínzásoknak alávetni, úgymint: lépcsőztetés, iskolakörök futtatása dobermannal a nyomában, satöbbi. Mindezt azzal az eltökélt szándékkal tesszük, hogy pulzusa percenként 140 legyen. (Ha normálisan működő EKG-nk lenne, akkor az 140 percenkénti ütést mérne, tehát 140 pittyet hallanánk. De nekünk nem ilyen van, hanem speciális, így továbbra is 70 pittyet hallunk.)
A változás annyi, hogy a percenként 70 pitty minden egyes pittye közé most egy újabb dobbanás kerül. Ez a újabb dobbanás pedig nem más, mint a nyolcad.
Emberünktől ezen a ponton illő érzékeny búcsút venni, mivel a tizenhatod szemléltetése következik, ami példánkban a biztos szívrohamot jelenti számára: hiába, az ürge nem bírta a lépcsőzést, evolúciósan kiszelektálódott, hogy még véletlenül se tudjon olyan utódokat létrehozni, akik élve képtelenek az alábbiak bemutatására.
Mert mi történik: a speciális EKG-nk továbbra is percenként hetvenszer pittyeg, azonban a lépcsőzés eredményeként a 70-es pulzusszám ennek már nem duplája, hanem négyszerese lett: percenként 280 dobbanás. Bpm = 280. Tehát, minden pittyre továbbra is jut egy dobbanás, de azon kívül még másik három is bejátszik: minden pitty négy ütést jelent.
Mi következik ebből azon kívül, hogy valakit öt percen belül sikerült eljuttatnunk a klinikai halál állapotába? Egyrészt az, hogy nem sikerült annyira egyszerűen leírni a dolgot, ahogy szerettem volna. Az n+1-edik átírás után azonban mégis a publikálás mellett döntöttem. Mea culpa.
Másrészt, az, hogy a fentieket leginkább gyakorlással lehet megérteni, amihez ismét csak jól jön egy tanár. A kottától meg nem kell félni, nekem fél óráig tartott ezt a részét megérteni, de köztudomású, hogy lassú felfogású vagyok. A megértés után már csak a gyakorlás van hátra: nálam ez kábé másfél éve tart. És távolról se vagyok a végén.
