Ismét azzal foglalkozhatok az elmúlt napokban, amit a legjobban szeretek: magamat büntetem. És meg kell mondjam, a dobolás ehhez kiváló terepet nyújt. Adott egy A/4-es lap, amin 168-féle kombináció fér el, mindegyiket lassú tűzön harmincon főzzük, kábé három percig. Ez a depresszió melegágya, hiszen gyakorlatilag úgy dobolsz végig nyolc órát, hogy még csak lapozni sem kell. Iszonyatos.
Az önsanyargatás tárgya ezúttal a tizenhatodos hangsúlyos-hangsúlytalan ütések kigyakorlása. Tévénézés mellé kiválóan alkalmas, az igazság szerint nem is tudom elképzelni TV nélkül: zenét hallgatni nem lehet alatta, az ugyanis (engem) megzavar, viszont a természetfilmek végtelen sztyeppéi kiválóan passzolnak a gyakorlat jellegéhez.
A legelső gyakorlat szimpla BJBJ (még mindig balkezes vagyok). A hangsúly először az első hangon van, aztán a másodikon, és így tovább. Utána már az első két hangon van hangsúly, aztán a második-harmadik hangokon, végül pedig az utolsó kettőn. Ezután csak az elsőre és az utolsóra, majd az elsőre és a harmadikra kerül a hangsúly, végül a második és a négyedik hangot küldjük meg erősebben. Persze, ekkor még távolról nincs vége az CIA által terroristák kínvallatására bátran használható metódusnak.
Következik a három hangsúlyos ütés, minden létező variációban: amikor csak az első, majd csak a második, utána a harmadik és végül a negyedik hang hangsúlytalan. Eddig ez összesen 14 különböző kombináció, amit 12 kézrenden hajtunk végre töretlenül. Így jön ki a 168-as végeredmény. A kézrendekről a következő bejegyzés szól majd reményeim szerint, annyit azért megelőlegezek, hogy a sorban következő a JBJB.
Hangsúlytalan ütéskor a dobverő kábé egy-két centiről pottyan le a gumilapra, a hangsúlyos szinte derékszögből csapódik be a felszínbe. És, hogy miért kell? A hangsúly kifejezésének képessége nélkül a dobos olyan, mint a nyolcvanas évek szinkronizált pornófilmjei, amikor a narrátor géphangon - minden érzelem nélkül - gyakorlatilag felolvasta a forgatókönyvet.
Amire nem gondoltam, hogy ez ilyen iszonyú meló, viszont tény, hogy nagy sebességen félelmetesen jól szól. Egyelőre ezt csak másoknál volt alkalmam megfigyelni. Ti hogy álltok a hangsúlyos ütésekkel: átalakítottátok-e már otthonotokat egy guantanamói hadifogoly-kikérdező központtá? Vagy tudtok durvábbat?