Egy ilyen hosszúra sikeredett tél után a mostanra már több náthát abszolváló, erősen szipogó magyar kitörő örömmel fogadja még a legrondább ízeltlábúak megjelenését is, annak ellenére, hogy miattuk kell rövidesen napi rendszerességgel szélvédőt mosni. A tél azonban nem telt eseménytelenül, hiszen meglehetősen sok fajt sikerült a tudósoknak felfedezniük, beleértve például a mélytengerekben legelésző átlátszó fejű halat is. Most mégse erről lesz szó: van ugyanis egy különleges, igen ritka, föld alatt áttelelő kanadai cinfajta, amelynek példányai a nyár első napján jönnek fel a napvilágra. A populáció mindössze száz egyedből áll.
Talán különböző távlatból, de mindenkinek rémlik a biológiai szertár, ahol védett és fokozottan védett állatokat és növényeket lehetett elrettentő eszmei értékükkel együtt megtekinteni. Amíg azonban egy arborétumbéli pogózás során minden kinyuvasztott tátogó kökörcsin után 250 ezer forintot kellene fizetnünk, a 21”-os Artisan igazi olcsóság: értékét mindössze 800 USA-dollárra – mintegy 180 ezer forintra – becsülik. (Csak azért nem 145 ezer forint, mert a kanadai cégnek inkább megéri a szomszédos ország valutáját használni.)
A Sabian ugyanis fogta magát, és elővigyázatosságból a világválság legkisebb előszelére száz prémiumkategóriás Vault Artisan kísérőtányért tavaly gyorsan elkapart, ezeket 2009. június elsején fogják ünnepélyesen exhumálni. Állítólag a gyártót évente százas nagyságrendben zaklatták olyanok, akik a cinek öregítésére kérték őket, azáltal, hogy lesznek szívesek elföldelni azokat.
A cég hírnevének öregbítésére is kész Sabianos beépített ügynökök ezért végül engedtek a csoportnyomásnak, és kiözönlöttek a gyárból, de nem jutottak messzire: a kelet-kanadai telephely környékén egy titkos helyen ásták el a 100 tányért.
Az „Egy a Százból” fedőnévre hallgató nagyívű vállalkozás keretében azt az anekdotát is tesztelné a gyártó, miszerint a földalatti rejtekükben áttelelő cinek nem csak egyszerűen öregnek tűnnek majd, hanem jobb lesz a hangjuk is. Beismerik: legalább annyira kíváncsiak arra, milyen hangon szólalnak meg a kiásott cinek, mint amennyire egy átlagos diákot érdekelne egy borzas macskamenta szakrális kipukkasztása. Nyár elejére a száz tányér már nyolc hónapot húzott le a földben, ami ez idő alatt volt száraz, nedves, meleg és hideg, beleértve a kanadai tél testnyílás-fagyasztó hőmérsékletét is. Ezek keverékétől pedig piszkosabb küllemet és hangzást vár a gyártó spártai körülmények között tartott gyermekei számára.
Az exhumálást követően ezért tesztelik a hangjukat, majd egyesével, sorszámozva egy exkluzív fadobozba csomagolják őket, amiben természetesen egy hivatalos igazolás is helyet kap. A kísérőtányéron kívül a száz szerencsés vásárló 2010-ben többek közt részt vehet egy gyárlátogatáson is, ahol találkozhat a Sabian alapító atyáival, valamint esélyt kap arra, hogy a cég minden egyes új termékét a többieknek korábban vásárolhassa meg.
Az ember általában nem szereti újra látni, amit egyszer már eltemetett, pláne nem nyolc hónappal későbbi állapotában. Úgy tűnik, a cinek kivételt képeznek ez alól. Azt még egyelőre nem tudni, hogy az exhumálásról minden bizonnyal készülő PR-film legyártását Romerora, a zombifilmek legendás rendezőjére bízza-e a Sabian. Mindenesetre, a föld alól előbújó cinekre még nem késő előjegyezni magatokat.
