Zöld cinek termesztésébe kezdett a kanadai Dream Cymbals. Először saját házuk táján néztek körbe, és a gyár padlóját tették környezetbarátabbá. Arról nem szól a fáma, hogy ez pontosan mit is jelent, zöldre festették vagy esetleg megtrágyázták és be is vetették cinmagokkal, amiből később aratáskor kifejlett cineket lehet majd kombájnokkal betakarítani.

Széntüzelésű kemencéjüket is elektromosra cserélték, ettől a szén-dioxid kibocsátásuk minimalizálását várják. A gyártás folyamán a cintányérok hűtéséhez használatos vizet folyamatosan újrahasznosítják. A folyamat végén a tányérok magasfényű lakkozása is a múlté, beérik azzal, hogy némi ecettel és vízzel átlötyikélik a végterméket. 

Köztudomású a világ dobosainak szüntelen aggódása az esőerdőkért, azonban talán egy cseppnyivel jobban érdekli majd őket a megrepedt bronztányérok beszámítási lehetősége. Ha ugyanis sikerült egy tányért teljesen szétverni, akkor azt eddig rajtam kívül szinte minden normális ember kidobta (én elteszem emlékbe). Az újdonság az, hogy a leamortizált bronztányérokat most gyártótól függetlenül (!) sok szeretettel várja a Dream Cymbals, ahol egy kis kedvezmény is üti a beküldők markát. Persze, azt nem tudni, hogy a kedvezmény mértéke vetekszik-e a postaköltséggel, mondjuk egy magyarországi rettenetesen környezettudatos dobos esetében.

Mindez marketing stratégiának se utolsó. Olyan, mint a légitársaságok miles and more programjai. Ha egy céges úton a megtett kilométerekre bónuszt adnak, nagyon is elképzelhető, hogy a delikvens privát útján is a légitársaságot választja majd a céges úton megszerzett utazási kedvezmények miatt. Hasonlóképp, ha már van egy történetesen cineket gyártó cégnél valamennyi kedvezményünk, akkor azt miért hagyjuk bennük? Nosza, próbáljuk ki, rendeljünk egyet.

Ez a zöld duma egyébként nem is olyan nagy zöldség. Vajon egy ismeretlen, noname együttes milyen gyorsan válhatná ismertté, ha merő környezetféltésből összes használhatatlan CD-nket el lehetne küldeni részükre, és cserébe kapnánk egyet a legújabb albumukból?