Na, megvolt a koncert.
Aztán másnap még egy. Meglepetés-jelleggel.
Azt kell mondanom, hogy jobban ment, mint gondoltam, de volt néhány egymással interferáló probléma. Az egyik az, hogy a fülem pánikba esett, és ha túl hangos volt a metronóm (sajnos ha hangosabb volt, mint az emberi beszéd), akkor a bal fülem két tikk között azt mondta, hogy "pfrrrtty". Nem tudom, lehet, hogy süketülök, vagy valami, azzal a fülemmel voltam egyébként fülzúgás miatt infúziókúrán, szóval nem lehetett túl hangos a metronóm. Ebből kifolyólag nem kérhettem semmit a kontrolba, mert elnyomta volna a metronómot, ami azért volt jó, mert saját kontrollom úgysem volt, de mivel be volt dugva a fülem, és az ment benne, hogy "Tik Tik Tik Tik...", nem hallottam az éneket, és egyszer-egyszer eltévedtem, hogy hol tartunk. Most az, hogy más dobszerkója volt, gyors cserével, és amint a ride-ra ráütöttem, elrepült a dobverőm, mert beleakadt a splashbe, az már csak egy finomság. Az viszont biztos, hogy működik a metronómos dolog, mert annak dacára, hogy 1-2 számot kimondottan alssúnak éreztem (ebből is látszik, hogy metronóm nélkül legalább 10-20 BPM-mel gyorsabban játszottam volna), a közönség ugyanúgy tombolt, mintha érzésből játszottunk volna. Aminek viszont nagyon örültem, az az, hogy a zenekarunk állandó megfigyelője nem tudta megmondani, hogy mely számok alatt használtam a metronómot, és melyek alatt nem, szóval annyira borzalmas pontatlan csak nem lehetek.
A remény hal meg utoljára :)